2013. november 25., hétfő

Buddha edénye I/II

     
Nagyon fontos dolog történhetett, így szaporáztam lépteimen, hogy beérjek  központi szobába, ahol megkapom a parancsom Victor-tól, a mentoromtól.

A szobába érve láttam, hogy már csak én hiányoztam a csapatból.
- Itt vagyok. - tettem fel a kezem, ugyanis Victor pont ekkor olvasta  a névsort.
- Nagyszerű. Újabb késés, mi lenne, ha egyszer pontosan beérnél? - nézett rám mérgesen.
- Akkor az nem is én lennék és elkezdhetnétek aggódni azon, hogy a múltbeli alteregóm szökött meg. - válaszoltam egykedvűen.
A többiek körében ez hangos kacagást váltott ki. A mentorom válaszképpen csak egy fintorral jutalmazott meg.
- Tehát... - kezdett a mondandójába Vic.
- Vallási vezető? - kérdeztem unottan.
- Mi? Brighton, ha egyszer nem vágnál bele a beszédembe, akkor nagyon megtisztelve érezném magam.
- Sajnos az nem fog bekövetkezni.
- Mindegy. - fújtatott. - Mint Miss Brighton is kitalálta, egybként helyesen, igen, egy vallási vezető van bajban. Tippek? - vezette fel a témát a borostás mentorom.
- Jézus? - kérdezte Gabe.
- Nem...
- William Shakespeare? - próbálkozott Amy.
- Vallási vezető...
- Szerintem Buddha. - vetettem oda.
- Igen! - sóhajtott Victor.
- Hallottatok már Buddha edényéről?
- Nem. - válaszolták kórusban
- Igen. - feleltem egyedül.
- Akkor újra Jade-nél a szó. Mit hallottál róla?
- Buddha edénye egy olyan tál, mely megvalósítja a vágyaidat. Mindig azelőtt az ember előtt jelenik meg, akinek a legnagyobb szüksége van rá.
- Pontosan. A feladatotok pedig, hogy megvédjétek Buddhát a korai haláltól, aki még nem készítette el az edényt. - vázolta fel a helyzetet Vic. - Mindenki álljon be a teleportjába, kivéve Jade-et.
Már épp elindultam volna a telim irányába, mikor meghallottam a kivéve Jade szócskát. Mi van? De hát eddig nem is volt sikertelen küldetésem. Victor, ne viccelj már!
- De Victor, ne csináld ezt... - kezdtem bele a mondókámba.
- Mit ne csináljak? Ja, nem, nem kapsz büntetést. Más feladatot szántam neked. - nevetett a borostás.
- És mégis mi lenne az?
- Ez majd délután derül ki. - kacsintott. - Ja, és hívott az a sipítozós menedzsered, hogy azonnal menj a fotózásra, különben felmondja a szerződést.
- Katy?
- Milyen Katy? Most szingli vagyok.
- Mármint  Katy hívott?
- Biztos, nem tudom, csak elkezdett hadarni a telefonban, hogy a fotózás, a szerződés, a banda, a reklám és így tovább. - nézett rám lesajnálóan.
- Az Katy volt. Szia Vic! Akkor délután...
- 5-re gyere.
- Rendben. - rebegtettem meg a szempilláimat, gondoltam hátha meggondolja magát és elmehetek a küldetésre, de nem így történt.


- Hol voltál? Te jó ég, mik ezek a... PATTANÁSOK! - sikította Katy.
- Neked is jó napot! - köszöntem.
- Jade, ugye nem ettél sósmogyorót? - kérdezte aggódva, úgy csinált mintha azt kérdezte volna, hogy " Jade, ugye nem vagy alkoholista? ".
- De, igen. - válaszoltam makacsul.
- Az Isten szerelmére!
- Inkább Buddha edényére. - mormogtam.
- Hányszor, de hányszor megmondtam már neked, hogy a sósmogyorótól aknék keletkeznek emellett káros hatásukat nemrég kimutatta egy...
Nem igazán figyeltem Katy-re, ugyanis ekkor lépett be az ajtón 5 fiú. Olyan nagyon ismerősek voltak, csak fogalmam sincs, hogy honnan. Szerintem ez az egyik legrosszabb érzés, mikor ismered, de mégsem.
- Hála az égnek! Megjöttek a szupersztárok! - tapsolt kettőt a menedzserem.
Az egyik fiú, amelyiknek aranyos kis gödröcskék voltak az arcán és a haja megszelidíthetetlen göndör fürtökből állt, nyomban elpirult, emellett tiltakozni kezedett.
- Liza, kérlek, sminkeld ki a fiúkat! Muszáj jól kinézniük. Ez a kampány a Glamour-ba készül. Ha nem lesz a legjobb, akkor esküszöm, hogy csatlakozok valami szektához. - sipítozta Katy. - Hű, nincs itt túl meleg ebben a szobában? Nyisson már valaki egy ablakot!
Katy olyan mint egy átok. Nem tudod levakarni, pedig higgyétek el, már rég megszeretnék tőle szabadulni.
A táskámban Katy idegállapotára tekintettel mindig tartok nyugtatót és egy üveg vizet. Odaadom neki mindkettőt és ekkor általában ezt mondja:
- Jaj, Jade te vagy az egyetlen, aki gondol rám.
- Jade gyere, végeztem. - szól Liza a szoba túlsó végéből.
- Máris? - kérdeztem.
- Igen, a fiúknak csak egy kis alapozó és pirosító kellet, te már nagyobb kihívás leszel. - mért végig a tekintetével.
- Csodás. - huppantam le a székre, olyan fejet vágtam, mintha a fogamat húzták volna.
- Egy kicsit több lelkesedést Jade! - hallottam meg Katy hangját a hátam mögül. - A One Direction-nel fogsz fotózkodni, hidd el, most rengeteg lány lenne a helyedben.
Igázából ha lehetne választanom a fotózás és az ügynökösködés között, akkor már rég a küldetésen lennék. Nem igazán dob fel ez a One Direction-dolog. Életemben talán két számukat hallottam és azoktól sem voltam elragadtatva.  Viszont a civil munkámat sem hanyagolhatom el, különben nem kapom meg a kreditemet a kémkedéshez.

Mikor már minden készen állt, én is, tehát rajtam volt egy tonna alapozó a hülye mogyoró miatt, 3D-s műszempilláim még nem estek le, az ajkaim is csillogtak, az almácskáimat babarózsaszín pír borította, a szememet pedig feketével kiemeltük, végre elkezdtük a fotózást. A ruha, amit viseltem nagyon bejött, a sárga szín teljesen megbabonázott.
Elég érdekesre sikerült ez a fotósorozat, mert hol a fiúk ölében kellett feküdnöm, hol göndörkére kellett vadítóan néznem, hol pedig engem ölelgettek, nem mondanám, hogy ezt a munkámat élveztem a legjobban. A végére úgy elfáradtam, hogy azt kívántam, bárcsak már vége lenne és ezt is kipipálhatnám végre.
Persze a sors annál kegyetlenebb...


Pontban délután 5-kor parkoltam le a kocsimmal az IZsEAJ előtt. Izgatottan rohantam végig a folyosón és szinte kicsaptam a szoba ajtaját. Victor csodálkozva nézett fel rám az iróasztala mögül, úgy tűnt, valaminek éppen a közepén tart.
- Ó milyen heves valaki. - vigyorgott.
- Igen, mehetek? - néztem rá kiskutya-szemekkel.
- Hová?
- A küldetésre. - válaszoltam, nem igazán értettem, hogy mire gondol, hisz ez teljesen egyértelmű.
- Nem.
- De Victor, azt mondtad nem kapok büntetést... - tártam szét a kezem értetlenül.
- Igen, ezt mondtam, de azt nem, hogy mehetsz is. Egy másik feladatom van a számodra.
- És mégis mi lenne az? - kérdeztem unottan. 
- Egy új ügynököt kéne körbevezetned.
- Figyelj Vic, szerintem ez a dadusos dolog nem az én formám, kérd meg inkább Andrea-t, ő nagyon szereti a gyerekeket.
- Hát... igazából a fiú már nem is gyerek. - vakargatta a fejét a borostás. - Talán inkább a tinédzser és a felnőtt küszöbén áll, ugyanis annyi idős, mint te.
- Ez mégis hogyan lehetséges? - képedtem el.
Köztudott ugyanis, hogy akárki nem lehet ügynök. Minden családnak megvan a helye a bázison, a  maga feladata. A körforgás öröklődési úton megy végbe: csak azoknak a családoknak az utódjaiból lehet kém, akiknek a szüleik, nagyszüleik és a dédszüleik is itt dolgoztak.
- Harry dédnagyapja itt dolgozott, csak a második világháború után kiszállt és a gyerekeit nem engedte erre a pályára lépni, mivel túlontúl veszélyesnek tartotta és ez a fiú most gondolt egyet és belépett hozzánk. Hát nem csodálatos? - mosolygott.
- Nem, egyáltalán nem! - tiltakoztam. - Ezek az emberek évekig tanultak, gyakoroltak azért, hogy elmehessenek ezekre a feladatokra.
- Igen, megértelek Jade, de mégsem modhatunk neki nemet. 
- És mégis miért nem?
- Mert híres ember a civil világban és szükségünk van a támogatására. - suttogta.
- Milyen támogatására? Miért suttogsz? - értetlenkedtem.
- A pénzbelire. - roskadt kétségbeesetten a karosszékébe a mentorom.
- Ezt nem értem. Nem kér fizetést, hanem pénzzel támogatja a központot. - raktam össze a képet.
- Igen, és nemsokára megérkezik, úgyhogy megkérhetnélek, hogy vezesd körbe? Benned bízok, te tudod a legjobban elmondani az intézmény történetét, működösét.
- Rendben, megteszem, de egy feltétellel.
- Rendben. - sóhajtott hatalmasat Victor. - Halljam, mi lenne az?
- Cserébe elmehetek küldetésre.
- Elmehetsz, de csakis vele, ugyanis mostantól ő a társad.
Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta...az a fiú, akit a fotózáson ismertem meg. Harry. Legalábbis azt hiszem így hívják.

15 perccel később már a folyosón mondtam, helyesbítek, hadartam neki unott képpel a tudnivalókat. Igazából nem akartam neki esélyt adni, hogy belekérdezzen. A civilek olyan értetlenek. Mindig ezer meg ezer kérdésük van és általában nagyon lassan esik le nekik az összefüggés.
- És végül ez itt a központi szoba, ahol egy-egy küldetés előtt szoktuk megkapni a parancsainkat, teendőinket, figyelmeztetéseket. Ezenkívül azok az üvegbúrák ott nem csirkekeltetők, hanem a portáljaink. - fejeztem be unottan.
- Ez nagyon izgalmas volt, köszönöm.
- Mégis mit köszönsz?
- Hát, azt, hogy vetted a fáradtságot és mindezt elmesélted nekem.
- Hidd el, nem önszántamból tettem. - néztem rá lesajnálóan.
- Nem baj, akkor is köszönöm.
Hála az égnek ekkor jött be a terembe Vic. Sosem hittem, hogy valaha Victorra a megmentőmként fogok tekinteni. Ez a srác tiszta őrült. Mindent megköszön. Minek? Minket már kiskorunkban megtanítottak arra, hogy csak akkor köszönj meg dolgokat, ha az illető meg is érdemli azt.
- Gyerekek! Csodálatos hírem van! A többiek nem boldogultak a rájuk bízott feladattal, nem sok időnk van, ha nem sietünk Buddha meghal. Rátok vár, hogy megoldjátok a problémát! - rontott be Victor kipirosodva. - Tessék Brighton, most domboríthatsz. - vigyorgott önelégülten Harrison. 

Hello ügynökök! Mi a véleményetek? Köszönöm a 6 feliratkozást!

Hannah



8 megjegyzés:

  1. Ez nagyon nagyon joo!! Most akaroom a koviit!!! Nem am nem vokk ilyen kovetelozo..De azert jo lenne ha most hoznad a kovit..Na jo befejeztem.. :D Nagyon tetszik! Es mostmar Harry a tarsa!!Aztaa!! :) Tudom h azt mondtam h nem vokk kovetelozo de azert LECCIII gyorsan hozd a kovit! :) :D puszi:Zsani :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megjegyzést! El sem tudjátok hinni, hogy mennyire jó olvasni az ításotokat! :D Sajnos pénteknél előbb nem tudom hozni a következőt, de megpróbálom minél gyorsabban. Még egyszer köszönöm a komit! :)

      Puszi: Hannah

      Törlés
  2. szia:) nagyon tetszik a történeted, egyedi és izgalmas:D(bár még csak 2 rész volt, na mindegy:D)mikor jön a kövi rész?:)Xxx

    VálaszTörlés
  3. Szia Kinga!

    Köszönöm a megjegyzést! Végre egy újabb ( na jó, ez csak bíztatás a többieknek ). Szóval köszönöm szépen, azt is, hogy tényleg vetted a fáradtságot és bepötyögted a gondolataidat és azt is, hogy feliratkoztál. Hát sajnos ezen a hétvégén nem ígérhetek semmit, viszont igyekszem.

    Hannah

    VálaszTörlés
  4. Szia :) Amikor rátaláltam a blogodra rögtön a trailert néztem meg és már akkor megfogott a történeted. Ezután elolvastan a prológust és az első részt na és ez csak hab a tortán. Kívácsian várom a folytatást mivel ilyen bloggal nem is találkoztam még plusz a megfogalmazásod is irtó jó :) Remélem minél hamarabb jön az új rész *.* xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kitty B!

      Köszönöm szépen a megjegyzést! Nagyon sokat jelent nekem, mert van egy visszajelzésem. A következő rész a téli szünetben jön valamikor, addig nem igazán lesz időm megírni. Mégegyszer köszönöm!

      Hannah

      Törlés
  5. Szia!

    Nagyon egyedi ötlet, nagyon tetszik! Kérlek, siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Commentelos!

      Köszönöm a megjegyzést! A következő részt már javában írom, remélem hamarosan hozhatom.

      Hannah

      Törlés